A vízfogyasztás hatása a gerinc és a porckorongok egészségére

Azt nagyon is jól tudjuk, hogy a megfelelő hidratálás mennyire fontos a szervezet optimális működése szempontjából. Az emberi test kb. 60%-át víz alkotja. A víz számos testi funkciót befolyásol, mint például az anyagcserét, az energiaszintet, a mozgásokat, illetve szerveink és szöveteink működését.

A dehidratáltságnak számos tünete van, mint pl. fáradtság, koncentrációhiány, fejfájás, fakó bőr, alacsony vérnyomás, szabálytalan pulzus, repedezett ajkak, székrekedés, izomgörcsök, stb. – tehát egyaránt okoz fizikai és szellemi negatív tüneteket.

Arról azonban kevés szó esik, hogy az elégtelen vízfogyasztás milyen hatással van a gerincünkre, illetve a csigolyák közötti porckorongokra.

A gerinc

A gerinc egy csigolyákból (7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki csigolya + keresztcsont és farokcsont) álló rugalmas oszlop, melynek legfőbb feladata a gerincvelő védelme, a fej megtartása, illetve a törzs támasztása és stabilizálása. Szalagok és izmok támasztják és erősítik. A gerinc tartását és mozgását a hát- és hasizmok megfelelő együttműködése teszi lehetővé. A rossz tartás, különösen az ágyéki görbület fokozódása (amely mindig a hasizmok elégtelen működésével jár együtt) rontja a rendszer működését.

A gerinc stabilitását csigolyatestek biztosítják, míg rugalmasságát a csigolyák között elhelyezkedő porckorongok. A csigolyatestek erős szalagok segítségével kapcsolódnak össze, illetve a porckorongok csigolyák közötti megfelelő elhelyezkedését is szalagok biztosítják.

A porckorongok

A porckorongok a központi kocsonyás magból és az ezt körülvevő rostos burokból épülnek fel. Vastagságuk 3-9 mm között változik, összességében a gerincoszlop magasságának kb. 20-30%-át teszik ki. A belső kocsonyás magot 65-88%-ban víz alkotja, a külső gyűrűt 70%-ban kollagén. A kb. 15-16 külső rostos gyűrű koncentrikusan, hagymahéjszerűen helyezkednek el egymáson, a központi magtól kifelé haladva egyre feszesebbek, szilárdabbak.

A csigolyatestek porccal borított felületéhez kapcsolódnak a porckorongok, rajtuk a csigolyák könnyedén el tudnak mozdulni – döntés, nyújtás, oldalra hajlás, elfordulás.

Feladataik közzé tartozik, hogy könnyítik, egyenletessé teszik a gerinc mozgását, a csigolyákat „kipárnázzák”, közöttük elnyelik a rázkódást, ütést – tehát rezgéscsillapítóként működnek.

A porckorongok kollagénrostokat, kötőszöveti sejteket és porcsejteket tartalmaznak, vérerek azonban nem szövik át. A belső kocsonyás mag erősen hidrofil, vagyis nedvszívó anyag, a „táplálását” a folyadék felszívódása és kipréselődése biztosítja.

A terhelés hatása a porckorongokra

Járás, ülés és minden nagyobb erőhatás (>80 kp) esetén a porckorongok összenyomódnak és belőlük a víz kipréselődik. Ilyenkor a központi mag elveszíti tartását, felpuhul. A tartós terhelés (pl. hosszantartó állás, erős fizikai igénybevétel, túlsúly, stb.) folyamatos folyadékvesztést jelent, amely a porckorongok szöveteinek károsodását okozza. A porckorongok állandó terhelés alatt nem lassan, hanem nagyon gyorsan dehidratálódnak és eredeti méretére, alakjára „visszahidratálódni” egyre nehezebben lesz képes.

Vízszintes testhelyzetben (illetve 80 kp nyomás alatt) a porckorongok vizet vesznek fel – természetesen erre akkor képes, ha megfelelő mennyiségű folyadékkal látjuk el szervezetünket, vagyis eleget iszunk.

Amikor alszunk, illetve amikor a gerinc vízszintes helyzetben pihen, a porckorongok szépen lassan visszaszívják a vizet a csigolyatestekből, visszanyerik eredeti magasságukat. Ezért van az, hogy reggel magasabbak vagyunk, mint a nap végén. No, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tartós fekvés a legegészségesebb a porckorongokra nézve. Épp ellenkezőleg, ugyanolyan káros, mint a tartós igénybevétel. Ilyenkor ugyanis a központi kocsonyás mag teljesen megtelítődik folyadékkal és feszesség válik. A legoptimálisabb az arany középút, amikor folyamatos a vízkiszorítás és vízvisszaszívás váltakozása.

A porckorongra ható erők mintegy 75%-a a központi, zselés magot terhelik, míg a külső burok a gravitáció és egyéb terhek kb. 25%-át viseli.

Ha görnyedt testtartással ülünk a széken, az ágyéki szakaszra ható nyomóerő kb. 80%-kal magasabb, mint egyenes állás esetén.

Rossz hír, hogy már egész korán, 20-25 éves kortól (igénybevételtől, rossz tartástól függően akár korábban is!) a porckorongok „teljesítőképessége” csökken, a külső gyűrűs burok veszít rugalmasságából, berepedezik és a belső zselés mag vízszívó képessége is romlik.

A kiszáradt porckorongok csökkentik a mobilitást, hátfájdalmakat okoznak, a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz, ami akadályozza testünk csavarodási és hajlítási képességeit.

Ha a burok megreped, a kocsonyás mag kipréselődik a sérült részen, amikor is már porckorongsérvről beszélünk.

Mennyit igyunk?

Erre a kérdésre nincs mindenkire érvényes válasz, ugyanis a megfelelő és elegendő mennyiséget több tényező is befolyásolja: életkor, nem, testi adottságok, életvitel, sporttevékenység, fizikai megterhelés, éghajlati és időjárási tényezők, egészségi állapot, életszakasz, étkezési szokások, só-bevitel, és nem is tudom, még mit hagytam ki.

Egyes szakértők szerint napi 8 pohár (2,5 dl-es) víz fogyasztása javasolt. Más tanulmányok és szakfolyóiratok szerint egy átlagos testalkatú felnőtt nő számára napi 2,7 liter, míg egy átlagos felnőtt férfi számára napi 3,7 liter folyadékbevitel ajánlott.

Ha folyadékbevitelről van szó, abba nem kizárólag a víz értendő, tartalmazza a táplálkozás útján szervezetbe juttatott folyadékmennyiséget is: levesek, zöldségek, gyümölcsök, egyéb élelmiszerek, kávé, tea, stb.

Ezeket az „ivós szabályokat” azonban nem támasztják alá tudományos eredmények – az EU hivatalos irányelvei sem mondják ki, hogy mennyit kellene innunk. Az általános vélekedés azonban legtöbbször az, hogy legalább napi 2-2,5 liter vizet juttassunk a szervezetünkbe annak érdekében, hogy „mindenhová jusson”.

Tudományos kutatások szerint a szomjúság nem a dehidratáltság kezdete, hanem annak bizonyítéka, hogy szervezetünk máris erős vízhiányban szenved, és nem jut elegendő folyadék minden szerv, szövet ellátására.

Ugye, most iszol?